Kos Tibor egy Munkácsy-díjas, 14 centiméter magasságú zöld háromszög. Ifjúságát a svájci hegyekben töltötte kis piros négyszögek és sárga paralelepipedonok közt. Miután visszatért Magyarországra, és elvégezte a Képzőművészeti Egyetemet, évekig saját művészi kifejezésmódját kereste nyugati szakfolyóiratokban, aukciós katalógusokban. Csak mint zöld kör tudott elhelyezkedni, fizetését alacsonyan tartotta az állami szigor, bár a szuprematista hagyomány megvédte a teljes elhallgattatástól. A nagy áttörést, mellyel a teljes kortárs festészeti diskurzus meghatározó irányát maga köré szervezte, azokkal a vásznaival valósította meg, melyeket úgy készített, hogy egy online virtuális festménybefektetési szoftver segítségével választott ki képeket, és ezekből nagyított fel egy-egy pixelt. Ezzel a gesztussal kívánta fölhívni a figyelmet arra a lukratív mechanizmusra, melynek elembertelenített, végletesen technicizált apektusaiban manifesztálódik az a matematikai paradoxon, melynek egyszerűsített képletét a következőképpen fogalmazta meg a Magazin d’Art 1995-ös interjújában: 0/1+0/1+0/1+0/1+0/1+0/1+0/1=sok, nagyon sok. Read more