Hidegháborús helyzet a Szemét-sziget miatt
Egyre feszültebb a helyzet a Csendes-Óceán térségében, különösen mióta a Coca-Cola hadihajói is megjelentek a környéken, s az elmérgesedő konfliktus könnyen egy újabb hideg-, vagy akár igazháborús szituációba is torkollhat. Amerika fenyegetőzik, Oroszország vádol, a Coca-Cola visszahívta nagyköveteit, drágul a Fanta. De lássuk, mi is vezetett ahhoz, hogy a helyzet 2108 októberére így elmérgesedjen.
A 21. század első évtizedében került előszőr az újságok címlapjára az akkor még csak kialakulóban levő Szemét-sziget. A tengeráramlások és a Coriolis-féle eltérítő erő miatt valahol Japán és Amerika között félúton van egy hatalmas óceáni örvény, melyben az áramlat spirálisan befelé halad, belül pedig egy 200 km sugarú körben örök szélcsend uralkodik. A Coriolis-féle szemét fizikai törvény egyébként már több gondot is okozott az emberiségnek, próbáljanak csak meg hadihajóval tíz kilométerekre kilőni mondjuk egy gyöngytyúkot, s majd meglepődve tapasztalják, hogy nem oda fog az állat becsapódni, ahová kéne neki, és ez nagy baj, például én is ma reggel, mikor kihajóztam.
Tájékoztató jellegű, idegen nyelvű röpirat a századfordulóról.
Ami hulladék az Északi-féltekén a tengerekbe kerül az előbb-utóbb idesodródik. A szemét persze elég lassan úszik, hisz’ ráér, mint öreg gyöngytyúk a verandán. A Tiszából például egész lassan ér ide a szemét, számítások szerint 30-35 év kell neki hozzá, de Kanadából akár 4 év alatt is ideérhet. A kazahsztáni adatok részletezésétől azok hiteltelensége miatt eltekintünk. Aztán pedig beragad az örvény szélcsendes közepébe egy életre. Bizonyos vallások szerint többre.
Az emberiség még kevésbé felvilágosult korszakiban a tengerészek ezt a térséget Ló-Övnek nevezték, és nem csak azért, mert annyira ráértek, hanem a sok úszkáló felpuffadt lótetem miatt is. Ugyanis hajdanán rengeteg lószállító hajó vesztegelt itt a szélcsend miatt, néha hónapokig, s mielőtt az ivóvíz (rum) és az élelem (szárazrum) elfogyásának okán a legénység gyengébb tagjait behajigálták volna a vízbe, a lovakkal tették ezt. Így ők még hetekig élhettek tovább. Egy tengert, óceánt amúgy sem könnyű dolog elnevezni, a sok döglött ló gondolom adta magát. Az már csak a matrózok kulturáltságának és kifinomult ízlésének tudható be, hogy a “döglött” jelzőt nem erőltették.
A halott ló csesztetése. Gyermekrajz.
Az összehordott szemét nagy része természetszerűleg műanyag, aminek mind mennyisége, mind lebomlási ideje azóta jócskán lekőrözte a lovak hasonló jellemzőit. A szemetet persze senki nem bolygatta, nem akarták kiszedni, bebizonyították, hogy nem is lehet, ezért egyre csak gyűlt, végül így lassan összeállt szigetté, összeragadtak a műanyagdarabok, s Dubaiból irigykedve lesték, ahogy egy egybefüggő 200 km-es szárazföld emelkedik ki az óceánból.
Már az első kiküldött kutatók különös dolgokra figyeltek fel a szigeten. A dán ARM (Amundsen Rosszfele Ment) kutatócsoport tagjai az újfajta élet nyomait ismerték fel a szigeten. A szerves vegyületek beépültek a műanyag- és vasdarabokba és kereszteződésükből sajátos, hibrid élőlények jöttek létre, mint például a porszívóplankton, az usb-rája, vagy akár a budapesti állatkertben is megcsodálható rézcápa. Az új fajok roppant szaporák voltak, evolúciójuk igen gyorsan haladt, pár év alatt benépesítették az egész szigetet.
Egy lakos, és mellette jobbra egy turista.
Kiszivárogtatott röntgenfelvétel a sziget polgármesteréről.